Pajzán lovagina - limerick füzér...
avagy miként lett Theo lovagból szerzetes
A lovag leszólt, míg úrnője; Leila,
nyögdelve térdepelt előtte: „Nyelj a
torkos kis száddal Édes,
magtáram finom, mézes!”
Hajfürtöt markolva sóhajtott: „Ejha!”
Theonak hívták a hírhedt lovagot,
ki szép úrnőjéből ágyast faragott.
Nem kardjáról volt híres,
vesszőszerszáma míves
csapásával hódított lányt és aggot.
Asszonyra úgy tekintett a vár ura,
mint megromlott hús árura,
Leila így könnyű zsákmány,
nem kellett sok ármány
Theonak. Hamar megfűzte, s már dugta...
Hűtlenségét tétlen nézte az úrnő,
mikor az udvarban feltűnt egy új nő,
lovagja rendre csalta,
szüzet nyársával falta.
Maradt neki a nyállal csúszott ujj hő.
Egy nap is együtt jött a lovag, s Gina,
ki apácaként súgta: „Jó vagy ima!”
Fohásza beteljesült,
míg a lovag belesült,
úrnő vihogott: „Hisz ez ló vagina!”
Félőn megremegett a lovag ina,
katingolt a mélyben, míg a nagy pina
még döfködte tomporát,
már hiába temperált.
Theora csúfnév került: Lovagina.
Így került szégyenbe végleg a lovag.
Nem kísértette többé női valag.
Szerzetesként nem rest és
főnöke a sekrestyés,
ki ágyába húzva emígy szólt: „Jó vagy...”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése