2011. augusztus 13., szombat

Balla D. Károly limerikjei

Balla D. Károly remek limerikjei és más versei olvashatók a következő oldalon:

http://bdk-versek.blogspot.com/

Különösen figyelemre méltó „Az élő magyar irodalom panteonja” című versgyűjteménye, amelyben a magyar irodalom ma élő jeles alkotóinak írta meg sírversét limerikben!!! 
Ajánlom mindenkinek a figyelmébe ezeket a remekléseket!

Egy példa ízelítőül:

Nádas Péter sírverse

Emitt nyugszik Nádas Péter.
Hűvös mondat nála ékszer.
    Irodalmunk csalárd egén
    véget ért a családregény
– hogyha nem most, hát majd spéter.
 
 
FAK


Somogyi Ottó limerikfüzére

Pajzán lovagina - limerick füzér...

avagy miként lett Theo lovagból szerzetes

A lovag leszólt, míg úrnője; Leila,
nyögdelve térdepelt előtte: „Nyelj a
     torkos kis száddal Édes,
     magtáram finom, mézes!”
Hajfürtöt markolva sóhajtott: „Ejha!”

Theonak hívták a hírhedt lovagot,
ki szép úrnőjéből ágyast faragott.
    Nem kardjáról volt híres,
    vesszőszerszáma míves
csapásával hódított lányt és aggot.

Asszonyra úgy tekintett a vár ura,
mint megromlott hús árura,
    Leila így könnyű zsákmány,
    nem kellett sok ármány
Theonak. Hamar megfűzte, s már dugta...

Hűtlenségét tétlen nézte az úrnő,
mikor az udvarban feltűnt egy új nő,
    lovagja rendre csalta,
    szüzet nyársával falta.
Maradt neki a nyállal csúszott ujj hő.

Egy nap is együtt jött a lovag, s Gina,
ki apácaként súgta: „Jó vagy ima!”
    Fohásza beteljesült,
    míg a lovag belesült,
úrnő vihogott: „Hisz ez ló vagina!”

Félőn megremegett a lovag ina,
katingolt a mélyben, míg a nagy pina
    még döfködte tomporát,
    már hiába temperált.
Theora csúfnév került: Lovagina.

Így került szégyenbe végleg a lovag.
Nem kísértette többé női valag.
    Szerzetesként nem rest és
    főnöke a sekrestyés,
ki ágyába húzva emígy szólt: „Jó vagy...”

Lenoci Anikó limerikjei

Szomorú lány volt Izidóra
Nem vált egy álma sem valóra
   Hiába is csetelt
   Mindig fönn a neten
Nem vitték el egy fordulóra

Amikor fejem felett száll egy MIG
Megrettenek, de csak egy kicsit
    Benne a pilóta
    Derekam átfogja
S ha kérem, elkísér holtomig
 

Első gondolatom tán Sandro,
Ha bevillan nekem egy kagyló.
    Kedvencem Uffizi,
    Mert sok Botticelli
Látható ott, óh quattrocento!

Van egy úr, neve legyen Hasim,
Kioldotta gyakran a masnim,
   Nem éppen gyengéden,
   Foggal és körömmel,
Nyomot hagyott rajtam a hamis.
 

A volt szeretőm neve Tamás,
Eloszlott már sajna a varázs,
   Mert nem azt akarta,
   Ami felkavarna,
De szerencse, hogy akarta más

Élt Botswanában egy manguszta,
Felkiált egy sakál: – De guszta!
   Inkább lenne mongúz,
   S lakhelye Hormuz,
Hogy csípne meg ott egy languszta!
 

Kedves teremtmény a marabu
Bár arcán honol a mélabú
   Feje rút és kopasz
   Mindenkit elborzaszt
Ha megszólal olykor arabu'

Lévai Júlia limerikjei


Nem nyitja

Felajzva érkezik Nimród:
Ó, kedves, add már a mindzsód!
    – Jó vicc! Le hogy vegyem,
    Nyissam erényövem?
A másik nődé a pin-kód!


Metamorfózis

Élt egy hölgy, úgy hívták: Barbara,
Reggelre eltűnt hű berbere.
    Rendőrnek mit rebegsz?
    – Hát hogy lett impotens,
S kertemben ő most a gerbera.


Gyászjelentés

Volt egy vágy, de gyáva féfitestbe
Született be – nő nem látta, egy se.
    Ágaskodó életének
    Önkezével vetett véget,
Női vágyak sirathatják este.


Kedvkereső    (Ny. A. első sorára)

Kutatnám, hová lett kedvem.
Azt mondod: „Keresd csak bennem”?
    Jól mondod, édesem,
    Másutt én nem lelem,
Hisz’ nálad veszett el éppen!


Halottak napján

Bolygónknak törvénye, hallga:
Élőből marad csak hamva,
    Embert a föld béli
    Holt kő is túléli!
Teremtés?! Jól el lett baszva.


Egy elmaradt orgazmusra (Az első sor K. Gy. feladványa)

Él egy úr, úgy hívják: Elemér,
Ágyban csak döngöl, míg belefér.
     Hát ez meg mi volna?
     Dugattyú-tivornya?!
Orgazmust így tőlem ne remélj!


Kétely (Az első két sor K. Gy. feladványa)

Az úr, kinek vasárnap este
Rám borult imádott teste,
    hétfőre felébredt,
    és bambán elrévedt,
Nem tudom: utál, vagy rest-e.


A rémült matematikus

Hat láb az három lúd – hinnéd.
Ám nála vad kételyt hint szét:
    Hogy három madárkát
    Látott-e, vagy inkább
Két birkát mínusz egy csirkét?!


Becsüld a másét!

Izmoddal büszkélkedsz, Édeske?
Lankadván maradj csak mélyembe’!
    Kint tiéd, nem kétlem,
    De látod: testmélyen
Enyém, mi masszíroz életre!


El fogsz veszni

Nézem, de nem látom arcod,
Csupán a rengeteg harcot,
     Mit ott vívsz, mögötte,
     S mi elvisz, örökre –
Nézz rám, és cserélj hát partot.

Elindult a BLOG

A Honlap frissítése, az új tartalmak megjelenítése, az információáramlás gyorsítása érdekében elindítjuk Blogunkat. Híreket ezentúl itt közlünk, és a legújabban beérkezett limerikeket is először itt közöljük.

FAK