2011. augusztus 17., szerda
2011. augusztus 13., szombat
Balla D. Károly limerikjei
Balla D. Károly remek limerikjei és más versei olvashatók a következő oldalon:
http://bdk-versek.blogspot.com/
Különösen figyelemre méltó „Az élő magyar irodalom panteonja” című versgyűjteménye, amelyben a magyar irodalom ma élő jeles alkotóinak írta meg sírversét limerikben!!!
Ajánlom mindenkinek a figyelmébe ezeket a remekléseket!
Egy példa ízelítőül:
http://bdk-versek.blogspot.com/
Különösen figyelemre méltó „Az élő magyar irodalom panteonja” című versgyűjteménye, amelyben a magyar irodalom ma élő jeles alkotóinak írta meg sírversét limerikben!!!
Ajánlom mindenkinek a figyelmébe ezeket a remekléseket!
Egy példa ízelítőül:
Nádas Péter sírverse
Emitt nyugszik Nádas Péter.
Hűvös mondat nála ékszer.
Irodalmunk csalárd egén
véget ért a családregény
– hogyha nem most, hát majd spéter.
Hűvös mondat nála ékszer.
Irodalmunk csalárd egén
véget ért a családregény
– hogyha nem most, hát majd spéter.
FAK
Somogyi Ottó limerikfüzére
Pajzán lovagina - limerick füzér...
avagy miként lett Theo lovagból szerzetes
A lovag leszólt, míg úrnője; Leila,
nyögdelve térdepelt előtte: „Nyelj a
torkos kis száddal Édes,
magtáram finom, mézes!”
Hajfürtöt markolva sóhajtott: „Ejha!”
Theonak hívták a hírhedt lovagot,
ki szép úrnőjéből ágyast faragott.
Nem kardjáról volt híres,
vesszőszerszáma míves
csapásával hódított lányt és aggot.
Asszonyra úgy tekintett a vár ura,
mint megromlott hús árura,
Leila így könnyű zsákmány,
nem kellett sok ármány
Theonak. Hamar megfűzte, s már dugta...
Hűtlenségét tétlen nézte az úrnő,
mikor az udvarban feltűnt egy új nő,
lovagja rendre csalta,
szüzet nyársával falta.
Maradt neki a nyállal csúszott ujj hő.
Egy nap is együtt jött a lovag, s Gina,
ki apácaként súgta: „Jó vagy ima!”
Fohásza beteljesült,
míg a lovag belesült,
úrnő vihogott: „Hisz ez ló vagina!”
Félőn megremegett a lovag ina,
katingolt a mélyben, míg a nagy pina
még döfködte tomporát,
már hiába temperált.
Theora csúfnév került: Lovagina.
Így került szégyenbe végleg a lovag.
Nem kísértette többé női valag.
Szerzetesként nem rest és
főnöke a sekrestyés,
ki ágyába húzva emígy szólt: „Jó vagy...”
avagy miként lett Theo lovagból szerzetes
A lovag leszólt, míg úrnője; Leila,
nyögdelve térdepelt előtte: „Nyelj a
torkos kis száddal Édes,
magtáram finom, mézes!”
Hajfürtöt markolva sóhajtott: „Ejha!”
Theonak hívták a hírhedt lovagot,
ki szép úrnőjéből ágyast faragott.
Nem kardjáról volt híres,
vesszőszerszáma míves
csapásával hódított lányt és aggot.
Asszonyra úgy tekintett a vár ura,
mint megromlott hús árura,
Leila így könnyű zsákmány,
nem kellett sok ármány
Theonak. Hamar megfűzte, s már dugta...
Hűtlenségét tétlen nézte az úrnő,
mikor az udvarban feltűnt egy új nő,
lovagja rendre csalta,
szüzet nyársával falta.
Maradt neki a nyállal csúszott ujj hő.
Egy nap is együtt jött a lovag, s Gina,
ki apácaként súgta: „Jó vagy ima!”
Fohásza beteljesült,
míg a lovag belesült,
úrnő vihogott: „Hisz ez ló vagina!”
Félőn megremegett a lovag ina,
katingolt a mélyben, míg a nagy pina
még döfködte tomporát,
már hiába temperált.
Theora csúfnév került: Lovagina.
Így került szégyenbe végleg a lovag.
Nem kísértette többé női valag.
Szerzetesként nem rest és
főnöke a sekrestyés,
ki ágyába húzva emígy szólt: „Jó vagy...”
Lenoci Anikó limerikjei
Szomorú lány volt Izidóra
Nem vált egy álma sem valóra
Hiába is csetelt
Mindig fönn a neten
Nem vitték el egy fordulóra
Nem vált egy álma sem valóra
Hiába is csetelt
Mindig fönn a neten
Nem vitték el egy fordulóra
Amikor fejem felett száll egy MIG
Megrettenek, de csak egy kicsit
Benne a pilóta
Derekam átfogja
S ha kérem, elkísér holtomig
Megrettenek, de csak egy kicsit
Benne a pilóta
Derekam átfogja
S ha kérem, elkísér holtomig
Első gondolatom tán Sandro,
Ha bevillan nekem egy kagyló.
Kedvencem Uffizi,
Mert sok Botticelli
Látható ott, óh quattrocento!
Ha bevillan nekem egy kagyló.
Kedvencem Uffizi,
Mert sok Botticelli
Látható ott, óh quattrocento!
Van egy úr, neve legyen Hasim,
Kioldotta gyakran a masnim,
Nem éppen gyengéden,
Foggal és körömmel,
Nyomot hagyott rajtam a hamis.
Kioldotta gyakran a masnim,
Nem éppen gyengéden,
Foggal és körömmel,
Nyomot hagyott rajtam a hamis.
A volt szeretőm neve Tamás,
Eloszlott már sajna a varázs,
Mert nem azt akarta,
Ami felkavarna,
De szerencse, hogy akarta más
Eloszlott már sajna a varázs,
Mert nem azt akarta,
Ami felkavarna,
De szerencse, hogy akarta más
Élt Botswanában egy manguszta,
Felkiált egy sakál: – De guszta!
Inkább lenne mongúz,
S lakhelye Hormuz,
Hogy csípne meg ott egy languszta!
Felkiált egy sakál: – De guszta!
Inkább lenne mongúz,
S lakhelye Hormuz,
Hogy csípne meg ott egy languszta!
Kedves teremtmény a marabu
Bár arcán honol a mélabú
Feje rút és kopasz
Mindenkit elborzaszt
Ha megszólal olykor arabu'
Bár arcán honol a mélabú
Feje rút és kopasz
Mindenkit elborzaszt
Ha megszólal olykor arabu'
Lévai Júlia limerikjei
Nem nyitja
Felajzva érkezik Nimród:
Ó, kedves, add már a mindzsód!
– Jó vicc! Le hogy vegyem,
Nyissam erényövem?
A másik nődé a pin-kód!
Metamorfózis
Élt egy hölgy, úgy hívták: Barbara,
Reggelre eltűnt hű berbere.
Rendőrnek mit rebegsz?
– Hát hogy lett impotens,
S kertemben ő most a gerbera.
Gyászjelentés
Volt egy vágy, de gyáva féfitestbe
Született be – nő nem látta, egy se.
Ágaskodó életének
Önkezével vetett véget,
Női vágyak sirathatják este.
Kedvkereső (Ny. A. első sorára)
Kutatnám, hová lett kedvem.
Azt mondod: „Keresd csak bennem”?
Jól mondod, édesem,
Másutt én nem lelem,
Hisz’ nálad veszett el éppen!
Halottak napján
Bolygónknak törvénye, hallga:
Élőből marad csak hamva,
Embert a föld béli
Holt kő is túléli!
Teremtés?! Jól el lett baszva.
Egy elmaradt orgazmusra (Az első sor K. Gy. feladványa)
Él egy úr, úgy hívják: Elemér,
Ágyban csak döngöl, míg belefér.
Hát ez meg mi volna?
Dugattyú-tivornya?!
Orgazmust így tőlem ne remélj!
Kétely (Az első két sor K. Gy. feladványa)
Az úr, kinek vasárnap este
Rám borult imádott teste,
hétfőre felébredt,
és bambán elrévedt,
Nem tudom: utál, vagy rest-e.
A rémült matematikus
Hat láb az három lúd – hinnéd.
Ám nála vad kételyt hint szét:
Hogy három madárkát
Látott-e, vagy inkább
Két birkát mínusz egy csirkét?!
Becsüld a másét!
Izmoddal büszkélkedsz, Édeske?
Lankadván maradj csak mélyembe’!
Kint tiéd, nem kétlem,
De látod: testmélyen
Enyém, mi masszíroz életre!
El fogsz veszni
Nézem, de nem látom arcod,
Csupán a rengeteg harcot,
Mit ott vívsz, mögötte,
S mi elvisz, örökre –
Nézz rám, és cserélj hát partot.
Elindult a BLOG
A Honlap frissítése, az új tartalmak megjelenítése, az információáramlás gyorsítása érdekében elindítjuk Blogunkat. Híreket ezentúl itt közlünk, és a legújabban beérkezett limerikeket is először itt közöljük.
FAK
FAK
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)