Lenoci Anikó limerikjei

Szomorú lány volt Izidóra
Nem vált egy álma sem valóra
   Hiába is csetelt
   Mindig fönn a neten
Nem vitték el egy fordulóra

Amikor fejem felett száll egy MIG
Megrettenek, de csak egy kicsit
    Benne a pilóta
    Derekam átfogja
S ha kérem, elkísér holtomig

 

Első gondolatom tán Sandro,
Ha bevillan nekem egy kagyló.
    Kedvencem Uffizi,
    Mert sok Botticelli
Látható ott, óh quattrocento!

Van egy úr, neve legyen Hasim,
Kioldotta gyakran a masnim,
   Nem éppen gyengéden,
   Foggal és körömmel,
Nyomot hagyott rajtam a hamis.

 

A volt szeretőm neve Tamás,
Eloszlott már sajna a varázs,
   Mert nem azt akarta,
   Ami felkavarna,
De szerencse, hogy akarta más

Élt Botswanában egy manguszta,
Felkiált egy sakál: – De guszta!
   Inkább lenne mongúz,
   S lakhelye Hormuz,
Hogy csípne meg ott egy languszta!

 

Kedves teremtmény a marabu
Bár arcán honol a mélabú
   Feje rút és kopasz
   Mindenkit elborzaszt
Ha megszólal olykor arabu'